Az ablakok tájolása alapvetően meghatározza, hogy a fűtési időszak alatt mennyi napfény esik be az adott ablakon. Így egy délre néző ablakhoz viszonyítva egy keletre vagy nyugatra néző ablak csak a napsugárzás mintegy 60%-át, egy északra néző ablak pedig csak a 40%-át tudja befogadni. A déli irányból való maximum 25°-os eltérésig a szoláris energiaveszteség kevesebb mint 5%, tehát csekélynek mondható.
A 30°-ot meghaladó eltéréstől egészen a kelet- nyugati irányultságig progresszíven növekedő energiaveszteséget figyelhetünk meg. Mivel az épület elforgatásával az egyik homlokzatra eső napsugárzás mértéke csökken, az ellentétes oldalra eső napsugárzás mértéke azonban ugyanakkor nő, a déli iránytól való eltérés befolyása a szoláris nyereségekre összességében kisebb, mintha egyetlen ablakot veszünk górcső alá.
A szoláris veszteségek a déli iránytól való 25°-os elfordulás esetén maximum 3%-ot, 45°-os elfordulás esetében pedig mintegy 8%-ot tesznek ki. Kelet-nyugati irányultság esetében 30%-kal számolhatunk. Az épület tájolásának a szoláris nyereségekre gyakorolt hatását az egyes, a különböző irányokba néző homlokzatok között megoszló ablakok elhelyezkedése és mérete határozza meg, tehát az épület típusának függvénye.
A kedvezőtlen fekvésből adódó szoláris veszteségek maximálisan 30%-ot tesznek ki. Egy kb. 30°-os déli irányból való elfordulás jelentéktelennek tekinthető. Az épületeknél arra kell inkább ügyelnünk, hogy ne legyenek főként kelet-nyugati tájolásúak (a nyugat felé néző ablakfelületek az átmeneti időszakban és nyáron külön nap elleni védelem hiányában könnyen túlmelegíthetik a belső teret).